Reklám: Kóbor macskát, kutyát veszek magas áron.
Ugyanitt kolbász, hurka akciósan eladó. Tf: 0670-696969
MALAC NEWS
 beszólok  érdekes  idiótika  közélet  közvéleménykutatás  kultúra  mosoly  politika  sport  story  szavazás  személyes  szomorú  videó 

   2012. jan. 24. 22:24 - írta malacz69
   30 komment      Kategóriák: politika   Címkék: adó, egykulcsos, gazdaság, szja
   Ezt a posztot a Freeblog főoldalára ajánlom!
Ugye nekünk meg lett ígérve a söralátét, de azt nem mondták, hogy ezalatt egy CD-lemezt értenek. Nem sikerült az egyszerűsítés, na.

A másik gondom az, hogy miközben egyetértek az egykulcsos adó üzenetével - ne vegyük el a kedvét az embereknek a teljesítménytől - aközben látom, hogy valamilyen szempontból igazságtalan is. De vegyük sorra a két dolgot!

Amikor néhány éve a progresszív adórendszerben bementem egy túlórát tartani, akkor az ott keresett óradíjnak mindössze 47%-át kaptam kézhez, mivel ez az összeg már a legmagasabb adókulcsba esett. Tavaly ugyanez 61,5% volt. Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés Malacz69 tanerőnek. Ez tehát feltétlenül jó. Az is jó - szemben sok hazug állítással -, hogy a gazdag pontosan annyiszor több szja-t fizet egy tökéletesen egykulcsos rendszerben (nincs adójóváírás, nincs szuperbruttó a magasabb jövedelmekre), ahányszor többet keres. Ezt mondják a kormányzó erők arányos adózásnak. A falra tudok mászni, amikor arról beszél valaki, hogy az egykulcsos rendszerben a szegények több adót fizetnek (by Kovács László), mert csak két fontos dolgot hagy ki: az előző rendszerhez képest és arányaiban. Valójában most állt helyre az igazság, csak nehéz az áttérés (vagy ha úgy tetszik, elcseszték), mert progresszív adórendszer úgy alakult ki, hogy a hajdani nettókat felbruttósították, és igazából az áttérés során egy újrabruttósítást kellett volna végrehajtani az előző év nettója alapján a különféle munkáltatóknak, valamiféle előzetes társadalmi megegyezés alapján. Így lett volna igazságos az átreformálás. Kár és hiba, hogy nem volt megfelelő, jól előkészített előzetes paktum a munkáltatók és a kormányzat között e tekintetben.

Az előbb elmondottaktól függetlenül is van egy komoly problémám az egyetlen kulccsal: ma Magyarországon olyan alacsonyak a bruttó fizetések, hogy bizonyos élethelyzetekben katasztrofális nettót eredményez. A másik egy igazságtalanság: ha teszem azt 90ezer forint kell egy embernek a "korrekt" megélhetéshez, akkor 100ezer nettónál pontosan 10ezret tud felhalmozni várt és váratlan eseményekre (betegség, elromlik a mosógép, lakásfelújítás, stb...). Ha a nettója 2-szer annyi (tisztán egykulcsosban ez bruttó is kétszer annyi), akkor ugyanúgy élve a megtakarított összeg már 110ezer. Tehát kétszer annyit keres, de 11-szer annyit tud félrerakni azonos nívón élve. Nah, ez szerintem baromi igazságtalan. Ezt a helyzetet próbálta orvosolni az adójóváírás, ami azt veszi figyelembe, hogy mindenkinek szüksége van egy bizonyos összegre ahhoz, hogy létének egy minimális szintjén megéljen, addig ne adóztassuk.

A hosszú felvezető után rátérek a reformom lényegére, de csak röviden:
1. Ne legyen olyan, hogy a munkáltató fizet a munkavállaló után bármit is! A bérköltség legyen maga a bér, az elvonás pedig éppen 50% (egyszerűség)! Ezt azután az állam ossza be a mindenkori költségvetésben, mennyit szán belőle nyugdíjakra, egészségügyre, munkanélküliekre és szja jellegű bevételre egyetlen kulccsal.
2. A családi adókedvezményhez ragaszkodom! Részletei kidolgozandók. (Például a felsőoktatásban tanulók után is járjon valamilyen szinten, ha nem is úgy, mint egy ösztöndíjat nem kapó középiskolás után.)
3. Mivel az elvonás mértéke 50%, azért az így megújított mimimálbér a mindenkori létminimum duplája legyen!
4. Az áttéréskor az előző hat hónap nettó átlagát bruttósítsák fel az új rendszerre, azaz duplázzák azt meg!

Egyszerű? Igen. Nagyszerű? Majd megmondjátok, miért nem... ...de könyörgöm, legalább azt ismerjétek el, hogy jobb, mint az érdekes tekintetűé!

  

   2012. jan. 19. 15:16 - írta malacz69
   211 komment      Kategóriák: politika   Címkék: bíróság, demokrácia, fidesz, Handó, pártatlanság, Szájer
   Ezt a posztot a Freeblog főoldalára ajánlom!
Szájer József kétségtelenül a jelenlegi kormánypárt vezető politikusa, még ha nincs is benne a "Fidesz Top 5"-ben. Szájer felesége - Handó Tünde - az Országos Bírósági Hivatal elnöke lett. Eddig a tények.

Az ellenzék persze zsong, jajong, busong, hogy hát itt kérem meg van sértve a bírói kar függetlensége, elveszett a hit, hogy lehetséges még pártatlan ítélkezés, különösen akkor, ha szocialista politikust hívnak tetemre.
Első közelítésben jogosnak is tűnik a protestálás, s meg sem lehetne kérdőjelezni, ha Handó Tündének nem lenne meg a kellő szakmai kompetenciája mind képzettségben, mind vezetői tapasztalatban. Innentől kezdve pedig a kérdés morális és törvénykezésért kiált, hiszen a probléma nem a szakmai alkalmatlanságról szól, hanem összeférhetőségről, ami eleddig szabályozatlan.

Induljunk ki abból, hogy vezető pártpolitikus felesége nem lehet független szervezet élén. Szerintem akkor olyan állami cégnél sem lehessen vezető, ahol baromi sok pénzt lehet keresni. És szerintem, ha következetesek vagyunk, akkor vonatkozzon ez ne csak feleségre, de gyermekre, szülőre, unokatestvérre, stb... ....ööööö... meddig is?

És igen, a többség bólogat, mikor azt mondom: ha valaki egy vezető pártpolitikus felesége, gyermeke, apja, akkor ne kaphasson semmi pénzeset az állami szektorban, vagy ne nyerhesse el független szervezet vezető beosztását. Az előtte váljon el, tagadja meg az apját vagy gyermekét.
De miért is vezető pártpolitikus? Ha van egy 5 ezres falunak egy vér fideszes vagy vér szoci polgármestere, annak a felesége lehet főbíró? Egy ilyen vér fideszes (vér szoci) feleségeként függetlenebb, mint például Szájer feleségeként?

Érteni tetszenek-e? Ha népi egyetértés van efféle ügyekben, ez az általános elvárás, ez a demokrácia egyik fontos követelménye, akkor szóljon róla törvény, legyen róla összeférhetetlenségi szabály! Tessék, csináljuk meg!
Miképpen lehetséges úgy megvalósítani, hogy ne sérüljenek egy ember jogai, csak mert valaki házastársa, gyermeke, apja, ... miközben (egyébként teljesen jogos igénnyel) óvni kívánjuk a demokrácia fontos eszményeit.
Várom a javaslatokat.

  

   2012. jan. 17. 9:30 - írta malacz69
   82 komment      Kategóriák: politika   Címkék: EB, EP, Európai Unió, orbán, politika
   Ezt a posztot a Freeblog főoldalára ajánlom!
Miután a Jobbik uniós zászlót égetett - mondjuk elég bénán gyújtották meg, de ez mellékes -, a mai nap három csapás várható, ugyanis legalább három ügyben indíthat kötelezettségszegési eljárást Magyarországgal szemben az Európai Bizottság.
Ezek: jegybanktörvény, igazságszolgáltatás és adatvédelmi biztos ügye.

Ezután szerdán a "magyar ügy" kerül szóba az EP plenáris ülésén. Itt Orbán Viktor is felszólal, és nemzetközi nyilvánosság előtt bizonyíthatja politikai megfontoltságát, debattőri képességeit. Téma lesz valószínűleg hazánk EP szavazati jogának megvonása, ami példa nélküli botrány/bukás lenne az egyesült Európa történelmében.

Érdekes napok ezek, és akkor finoman fogalmaztunk...

  

   2012. jan. 6. 18:02 - írta malacz69
   172 komment      Kategóriák: politika   Címkék: Fellegi, Matolcsy, orbán, Simor, válság, Varga
   Ezt a posztot a Freeblog főoldalára ajánlom!
Miközben a magyar gazdaság extrém sportokat űz, naponta veti le magát a mélybe - bandzsa jumping - aközben emberek találkoztak, tárgyaltak riadtan takargatva a megbarnult alsóneműt...

S bár valószínűleg ez a zseniális kép a megérkezés pillanatait rögzíti, nekem mégis úgy tűnik, mintha a távozás előtti egyik jelenetet kapta volna le a fotós. Fura. Mindenesetre, régen készült már ilyen kiváló politikai fotó, ezért érdemes találgatni, kinek mi járhatott a fejében a megragadott pillanatban.


(MTI fotó)

Matolcsy: Jöhettél volna előbb is, mi már rég itt vagyunk. Persze, könnyű neked, nem te lettél fő bűnbaknak kikiáltva. Fogalmam sincs, mivel vehetnélek rá a devizatartalék megbontására. Nincsenek ütőkártyáim, már senki nem hisz nekem, nem vesz komolyan, ...nem értenek meg ezek a szemetek, de talán azt még elhiszik, hogy be kéne vásárolni az olcsó forintból...

Fellegi: Hogy kerülök én ide? Jobb lenne nekem már rég a kinti világban... Ha tudtam volna, hogy ehhez a kancsi kalandorhoz ennyire ragaszkodik a Viktor, sosem vállalom el. Na mindegy, ezt még végigcsinálom, leszek én az ország Görgeyje, letszem a fegyvert az IMF-nek, aztán söprök vissza a maszek világba. Ámen.

Varga: Gyurikám, nekem ez a karba tett kéz nem megy. Én tele vagyok kétségekkel, nem tudom fölvenni ezt a magabiztos pózt. Aztán meg az a helyzet, hogy én kint is vagyok, bent is vagyok, jajj de nagyon nyugodt vagyok. Tudod, nekem még van időm, van jövőm...

Simor: Nah, balfaszkámim, most már egészen másképp beszéltek velem, mi?! Azt hittétek, olyan egyszerű kicsinálni a szoci offshore lovagot, ...nem értitek a nyugatot... Hmmm, rendes legyek vagy ne legyek: ez itt a kérdés. Mikor nemesebb a lélek s csiszoltabb az agy?

  

   2012. jan. 1. 0:00 - írta malacz69
   178 komment      Kategóriák: politika   Címkék: fotó, orbán, rendőrség, rendszerváltás
   Ezt a posztot a Freeblog főoldalára ajánlom!
Van egy mondás (vagy nincs): demokratikus kutyából nem lesz diktatórikus szalonna.
Arról is vitatkozhatnánk, hogy mennyire igaz a mondás, ám most én a nosztalgikus kép kapcsán valami ügyes címet várnék elsősorban a tisztelt Olvasótól!

  

   2011. dec. 27. 13:40 - írta malacz69
   129 komment      Kategóriák: politika   Címkék: 2012, jóslatok, Magyarország, orbán, várakozások
   Ezt a posztot a Freeblog főoldalára ajánlom!
Mindig is rühelltem azokat a szakértőket, akik "nem merek jóslásokba bocsátkozni" szöveggel utasítják el a jövőre vonatkozó kérdéseket. Hát milyen szakértő az, amelyiknek nincsenek elképzelései a jövőről? Azt értem, hogy gyáva, félti a presztízsét (ami vagy van, vagy nincs), de éppen a szakértők dolga lenne a korrekt, reális jövendőmondás, nem Alexander mágusé az RTL Klubon. Őt hagyjuk meg az égetnivaló pénzzel rendelkező, mesebarát betelefonálóknak.

Szerintem 2011. az összekavarás éve volt: kapkodás (részben azért is, mert ott volt az EU elnökség terhe, de persze jórészt önhibából), hatalmi arrogancia (időnként cinizmussal vegyítve), gazdaságpolitikai kísérletezés, a kiábrándulás, a devizahiteles mentőövek, stb... És bár év végére az ellenzék magára találni látszott a "Gyorskocsi utcai koalíció" képében és az ellenzéki kerekasztal ötletének bedobásával, de alapvetően siralmas teljesítményt nyújtottak ők is, nem váltak kormányváltó erővé.

Ezek után - nagyon optimista lelket öltve magamra - azt várom 2012-től, hogy kormányzati oldalról a megnyugvás éve legyen, letisztuljanak a képletek, hogy végre nőjön a kiszámíthatóság és ezzel együtt az abba vetett hit főleg a piaci szereplők részéről. Ha továbbra is zűrzavaros, kiszámíthatatlan dolgok történnek, átgondolatlan intézkedéseket hoznak, a pénztőke valóban megbuktathatja Orbánt, és az nemcsak neki lesz zúzós pofon, hanem nekünk is, mert Orbán megbuktatását csak nagyon kemény eszközökkel tudom elképzelni. Olyan keményekkel, amiből az átlagember sem maradhat ki...

Nos, akkor lássunk néhány jóslatot a teljesség igénye nélkül, ám kétségtelenül reményteljes jövőbetekintéssel. A pesszimista forgatókönyveket meghagyom kommentvitézeimnek:

- Megegyeznek az IMF-EU-val, kb. 15 milliárdos hitelkeretre, mely a szigorúbb formátumú lesz, mint amiben reménykednek. Olyan, mint a 2008-as;
- Tavasz végére várok egy 290 körüli eurót és egy 230 körüli svájci frankot;
- Néhány nemzetközi eljárást elbukunk, ám ha a végtörlesztést el is bukja a kormány, abból hosszú évekig elhúzódó per lesz, hogy mennyi is valójában a bankok vesztesége. (Amiket a pénzintézetek mondanak, az jóval nagyobbnak tűnik, mint a valóságos.);
- Várom az OTP és a MOL megerősödését. Most 18000 körül jár a MOL, 22000-ért vették. Ha 20000-ig elmegy, az már nem rossz. A stratégiai cél ekkora buktát még megér;
- Úgy gondolom, nem hal el az ellenzéki kerekasztal ötlete, és ez a fajta összefogás, no meg a közösen létrehozott, immár 100ezres tüntetések jobb munkára ösztönzik majd a lassacskán hatalmi gőgét vesztő kormányzatot. (Lelombozó újdonságként hathatott a kormánypárti képviselőkre az a harag és gyűlölet, amelyet akkor tapasztaltak, mikor a parlamentből távoztak az LMP tüntetésének napján. Az emberek az országgyűlési képviselők lelkének megroggyasztásán keresztül komoly nyomást tudnak gyakorolni a hatalomra.);
- A 2012-es év második felére az ország lekerül a nyugati sajtó célpontjainak listájáról, és ott is egyre többen követelik (populáris okok miatt) a pénzügyi szektor komolyabb áldozatvállalását, a spekuláció drasztikus megadóztatását. A bankokat a gazdaság fokozottabb hitelezésére ösztönzik majd;
- Az első negyedévben kisebb létszámú kormányátalakítást várok, Matolcsy semmiképpen nem marad a helyén. Részben külső (IMF-EU), részben frakcióbeli nyomás hatására;
- A gazdasági növekedés e pillanatban a legkiszámíthatatlanabb adat. A hivatásos jóslatok 2%-os recessziótól 0,5%-os növekedésig terjednek. Én megelégednék azzal, ha az előjel nem csúszna negatívba;
- A törvénykezésben korrekciókra lesz szükség. Nem tudom ugyanis elképzelni, hogy ebben az eszetlenül gyors jogalkotási hajszában ne követtek volna el hibákat. Az élet, a nemzetközi kritikák, a tömegek nyomása felszínre dobhatja azokat a paragrafusokat, amelyeket már csak politikai okokból is célszerű revíziónak alávetni.

Nem akarok hosszú posztot, ezért itt most lezárom a felsorolást abban a naiv reményben, hogy ha pénzünk még annyi sem lesz jövőre, mint amennyi idén volt, nyugalomban és békességben kicsit talán mégis gazdagabbá válunk...

A Jóisten és a szerencse legyen velünk, boldog új évet Mindenkinek!

  

   2011. dec. 22. 8:30 - írta malacz69
   118 komment      Kategóriák: politika   Címkék: Barroso, Európai Unió, gazdaság, orbán, szuverenitás
   Ezt a posztot a Freeblog főoldalára ajánlom!
Magyarország az Európai Unió GDP-jének mintegy 0,6%-át termeli meg. Ha teljesen összeomolnánk, akkor sem ütnénk különösebben nagy lyukat az egyesült Európa testén. Gyakorlatilag olyan állam vagyunk, amelynek nincs semmije sem, ami a tárgyalási pozícióját javíthatja. Orbán Viktornak a napokban kell belátnia azt, amit Róna Péter mond: nem győzheti le a pénzpiacokat, csak álom a nemzeti szuverenitás.

A S&P leminősítésével 2/3-os lett a bóvli. A törvényekkel szabályozott kötvényvásárlók döntő többsége (bizonyos nemzetközi befektetési alapok) piacra fogják dobni magyar papírjaikat, azokat nem tarthatják meg, újakat pedig nem vásárolhatnak. Így aztán az állampapírok még nehezebben lesznek eladhatók, a kamataikat még feljebb kell vinni, a hosszútávon finanszírozhatatlan szintre. Fasza. Karácsonyi ajándék Magyarországnak 2011. Ilyen világot élünk.
Pedig már volt egy pillanat, mikor 300 alá ment a euró...

És közben jönnek a hírek, amelyek még a hozzá nem értő számára is egyértelművé teszik: Magyarország bábállam. Kicsit másképp, mint a kommunista időszakban, de lényegében az. Mong Attila szerint Barroso szó szerint ezt írta Orbán Viktornak:
„A törvények olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek ellentétesek lehetnek az európai irányelvekkel. A bizottságnak súlyos kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy a jegybanktörvény jelenlegi formájában összhangban van-e az uniós alapszerződés 130-as cikkelyével, amely a központi bank függetlenségét igyekszik garantálni a tagországokba. Sajnálom azt is, hogy a jogszabály legutóbbi tervezeteivel kapcsolatban nem folytak konzultációk az Európai Központi Bankkal, amely pedig több alkalommal is kifejezte aggodalmait. Ha ezek ellentétesek az uniós joggal, mindenképpen meg kell őket változtatni. Ez bizonytalanságot teremt. Erőteljesen azt tanácsolnám önnek, vonja vissza a két, parlament előtt lévő sarkalatos törvényt. Dolgozzunk együtt azon, hogy a jogszabályok kompatibilisek legyenek az európai joggal.”
Kiemeltem egy részt, mert azt gondolom, ez a bábállamság burkolt definiálása. Ugyanis, a normális (értsd: szuverén) menet az lenne, hogy hoz egy jogszabályt a parlament, azt felkérésre vagy anélkül megvizsgálja a megfelelő uniós szerv, aztán, ha nem állja ki a nemzetközi egyezmények próbáját, változtatást írnak elő. Lényegében ez történt a médiatörvénnyel, annak néhány passzusával is. Ám azok az idők elmúltak, a metódus immár zsarolásra változott. És lehet finnyás a Fidesz, de maga is ezt csinálta a MNYP-ak kapcsán. Most a saját bőrén kell megtapasztalnia azt, amit a MNYP tagok éltek át az elmúlt időszakban. Nekem a zsarolás sem így, sem úgy nem tetszik, még akkor sem, ha esetleg jó célok érdekében történik.

Ettől függetlenül és ezekkel együtt szomorúság jár át attól a tudattól, hogy a nemzeti szuverenitás csak egy naiv illúzió volt s be kell látni, bele kell törődni, mindig valakinek a bábja leszünk, legfeljebb a színpad mérete, a színjátszás szabadsága változik.

* * * * * *

Update: némi gondolatébresztő/vitaindító a 38. kommentben!

  

   2011. dec. 13. 21:00 - írta malacz69
   103 komment      Kategóriák: politika   Címkék: korrupció, lopás, pártfinanszírozás, pártok, pénz
   Ezt a posztot a Freeblog főoldalára ajánlom!
Ahogy a kígyó mondta, miközben a síneken kelt át: rövid leszek.
Azért sincs értelme hosszúra nyújtani, mert az ötlet részint egyszerű, részint nyilván kijátszható, de ezekre a lehetőségekre inkább nem térnék ki.

Először is gyorsan tisztázzuk: egy dolog a pártfinanszírozás, és más dolog az annak részeként megjelenő kampányfinanszírozás. Én csak az utóbbival foglalkozom, mert ebben egyre nyilvánvalóbb a pártok hazudozása az elszámolási dokumentumban. A papír mindent elbír ugyan, de azért a 2-3 milliárdos kampányokat ne hazudják már 386 milliósnak, ez olyan átlátszóan snassz. Ráadásul mélységesen igazságtalan, ennélfogva antidemokratikus is, hiszen hatalmas előnyben vannak a nagy pártok, akikbe érdemes sumák pénzt fektetniük a tőkeerős, leendő állami megrendelésekre bazírozó vállalkozóknak.

Pontokba szedem, az indoklást pedig a nyájas olvasó becses agymunkájára bízom.

1. Minden cég, amelyik gyárt vagy szolgáltat valamit a kampányban résztvevő pártoknak, köteles regisztrálni magát és ezzel egyetemben közzétenni a tarifáit kellő részletességgel.
2. A pártok kötelesek hivatalos számlát nyitni egy állami banknál, amelyre maguk és támogatóik dokumentáltan befizethetnek, továbbá innen és csakis innen fizethetik a különféle hirdetőket, a terembérleteket, repiköltségeket, stb... Ezzel egyetemben a pártok csak és kizárólag regisztrált felhasználótól rendelhetnek terméket vagy szolgáltatást.
3. A hirdetők kötelesek egységes tarifával dolgozni minden párt tekintetében. Csak akkor tagadhatják meg a hirdetést, ha bűncselekmény vagy szabálysértés alapos gyanúja áll fenn. A megtagadással szemben a párt az bírósághoz fordulhat. A bíróság egy héten belül döntést hoz az ügyben a felek által hozzá benyújtott dokumentumok átvizsgálása után, a felek meghallgatása nélkül.
4. A hirdetők és minden más, a kampányban szolgáltatás nyújtó cég/vállalkozó/jogi személy kötelesek alávetni magukat olyan ellenőrzésnek, amely azt vizsgálja, hogy a pártok valóban az erre a célra létrehozott számláról fizettek-e.
5. Televíziós hirdetések csak a közszolgálati televízióban lehetségesek, ott viszont a pártok meghatározott keretek között, meghatározott időben és időpontokban futtathatják saját gyártású klipjeiket ingyen annak arányában, hogy a körzetek hány százalékában állítottak egyéni jelölteket. Cél az, hogy a televíziós kampányok lényege ne a direkt reklám legyen, hanem a tájékozódást szolgáló, demokratikusan szabályozott vitaműsorok.
6. A maximális számú egyéni jelöltet állító párt számlájáról maximálisan 1 milliárd forint fizethető ki kampánycélokra. Egyébként az 1 milliárdnak annyi százaléka, ahány százalékosra sikerült az egyéni jelöltállítás.

* * * * * *

Túl sok reményem nincs a változásban, mert a szomorú tapasztalat szerint a választás vesztesei mindig firtatják a kérdést, mindig bedobják a kormánypártokkal szembeni kommunikációs hadjáratban, de amint hatalomra jutnak, mélyen hallgatnak róla.
Nem is értem, miért. Haha...

  

   2011. dec. 4. 10:42 - írta malacz69
   54 komment      Kategóriák: politika   Címkék: abortusz, demográfia, gyermekvállalás, örökbefogadás
   Ezt a posztot a Freeblog főoldalára ajánlom!
Most, amikor drasztikusan csökkenni látszik megint a születésszám, és már a baloldali részrehajlásáról ismert Czeizel Endre is úgy nyilatkozik, hogy ‎"én nagyon abortusz ellenes vagyok, mert ez egy élet kioltása", akkor nem árt, ha valamit mégis megpróbálunk tenni azért, hogy több megfogant magzat visítson fel később gyűrött fejű újszülöttként.

Először arra gondoltam, hogy ha már van ez a kampány, amely az örökbefogadást kínálja az abortusz kevésbé rossz alternatívájaként, akkor ezen a nyomvonalon kéne elindulni. Tehetné azt az állam, hogy a vetélés helyett örökbeadást vállaló kismamának ad 300.000 forintot a terhesség költségeire, majd a szülés után 700.000 forintot nem vagyoni kártérítés címen azért, hogy viseli a lelki terheket egy nemes társadalmi cél elérése okán.

Sajnos ezzel a hirtelen fogant ötlettel az a baj, hogy egyes körökben beindítaná a megélhetési gyerekcsinálást, s ők évente akarnának örökbeadásra nemzeni utódokat, miközben egyáltalán nem biztos, hogy bizonyos babákra lenne "kereslet" az örökbefogadni vágyók széles körében.

Szóba jöhetne még a babakötvény értékének emelése, de ezzel két baj is van: az egyik (és ez a nagyobb), hogy nem nyújt azonnali segítséget; a másik, hogy nem tesz különbséget eltartóképes és nyomorban élő várandós között, márpedig nem hiszem, hogy társadalmi érdek lenne a nyomor szaporítása. Mondjuk ki nyíltan: olyan gyermekek megszületését célszerű ösztönözni, akiknek a szülei megfelelő jövedelemmel rendelkeznek a felneveléséhez.

Mindezek után az én javaslatom a gyermekvállalási kedv élénkítésére és egyes nem kívánt magzatok megtartására a következő:
1. Az apának és az anyának legyen lehetősége a baba születését megelőző időkből adót visszaigényelni maximálisan 1 millió forint értékben - akár megosztva is - a következők szerint:
- ha a baba június 30. dátum után születik, akkor az előző év adójából,
- ha a baba június 30. dátumig születik, akkor vagy az előző év, vagy az azt megelőző év adójából lehetne visszaigényelni.
(Itt arra gondoltam, hogy olyan megoldás szülessen, amely gondol azokra a veszélyeztetett terhesekre, akik nem képesek dolgozni a várandós időszak alatt, így a szülés előtti évet nem dolgozhatták végig.)
2. Örökbefogadásra szült gyermek esetén kapjon 0,5 millió forintot az örökbeadó anya és igényelhessen vissza maximálisan 0,5 millió forintot az előző folyóév adójából az örökbefogadó szülő. A kifizetés/visszaigénylés feltétele, hogy a megszületés pillanatáig rendeződjék jogilag az örökbefogadás ténye, majd a megszületés után végérvényesen valósuljon is meg. (Ha nincs örökbefogadás, nincs járandóság egyik félnek sem!)

Szeretném, ha a vitát megtartanánk abban a mederben, hogy miképpen lehet ösztönözni az eltartóképes gyermekvállalást, és most nem dilemmáznánk azon, valóban kell-e javítani a demográfiai görbén, illetve a megszülető gyermekek családi körülményein, ugyanis a drasztikus születésszám csökkenés feletti aggodalomban látható a nemzeti egység, egyetlen pártnak sem tetszik a leszálló ágú trend.

  

   2011. nov. 27. 11:30 - írta malacz69
   124 komment      Kategóriák: politika, idiótika, szomorú   Címkék: erőszak, Esztergom, tüntetés
   Ezt a posztot a Freeblog főoldalára ajánlom!
A hétvégén véget ért egy mítosz. Ezt a mítoszt a baloldal táplálta magáról, miszerint ő a toleráns, békésen tiltakozó tömeg, amely felháborodása esetén sem nyúl törvénytelen eszközökhöz. A kukaborogatás, a gyújtogatás, a megfélemlítés és a halálos fenyegetés csak a jobboldal szélsőségeseinek szokásos eszköze, amit burkoltan, fű alatt még a Fidesz is támogat - vallják a mítosz hívei.

Hát nem, ez nem így van. A csőcselék minden felháborodott tömeg sajátja, sajátos kolonca.
Az elmeroggyantság független színtől és politikai hovatartozástól.
Esztergomban - ahol a tömegek valóban jogosan háborognak és Meggyest már rég a világ végére kellett volna zavarnia a Fidesz központi vezetőségének - immár a megfélemlítés és a Molotov-koktél dobálása jelzi, az indulatok néha valóban felszínre dobnak kétes idegállapotú elemeket.

A köztisztviselőnek, főleg ha politikus, a nép a főnöke. De ki szereti az olyan főnököt, aki az igazság birtokában leordítja a beosztott fejét, agyagba döngöli, megfenyegeti, megalázza őt.
Az erőszak, legyen az fizikai vagy verbális, hangozzon az el bármely oldalon, értelmetlen, hasztalan és ami a legfontosabb: kontraproduktív. Az erőszakot alkalmazó legfeljebb annyit ér el, hogy ügye bekerül a hírek folyásába, de azt semmiképp, hogy a tömegek mellé is állnak.

Esztergom arra példa, hogy a makacsság, a választók döntő többségének akaratát csak ideig-óráig lehet úgy figyelmen kívül hagyni, hogy a történések ne vezessenek erőszakhoz. Ezért az értelmetlen erőszakért aztán éppúgy felelős a felelőtlen és távozásra képtelen politikus, mint az idegbeteg tüntető. Így volt ez 2006. őszén, és így van ez most is Esztergomban.

  

Régebbiek | Végére »